„A haza nem szabad!”
„Illy nép érdemes a szabadságra, mert az megvédeni is kész!”
Mit jelent nekünk, dömsödieknek és dabiaknak az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ?
Kossuth Lajos felhívására tömegesen vonultak be az emberek honvédnek. Dömsödről Balassa József, Bata Sándor, Cser Mihály, Csizmadia János, Dani István, Faragó Mihály, Ispán Gábor, Jaksa Mihály, Kudar Sándor, Kurucz Bálint, Marjai Mihály, Máté Antal, Mészáros Sámuel, Ratkai János, Takács Mátyás és még sokan mások. Dabi honvédek voltak volt Kapás Lajos, Kopis József, Kovács Lajos, Makádi János, Őzes Gergely, Révész Ferenc, Végh András. A dömsödi honvédek a császáriak oldalán lévő horvát csapatokkal ütköztek meg a pentelei révnél. Sokan közülük hősi halált haltak. A dömsödiek jelentős pénzbeli és természetbeli szolgáltatásokkal segítették a szabadságharc ügyét. Még az öregtoronyban lévő harangot is feláldozták, hogy ágyút öntsenek belőle.
Szemere Bertalan, az akkori belügyminiszter tollából, így írt a Pesti Hírlap 1848. május 27-i számában:
„A belügyminiszternél Dömsöd község küldöttei megjelenvén a haza oltárára letettek 1620 pengőforintot és 50 pozsonyi mérő rozst, melly 1620 pengőforint. A dézsma (kilenced) előleges fizetésére krajczáronként több évek hosszú során szerzetett, mellyre – hála a törvényhozásnak – többé nincs szükségük. Egyszersmind 420 tagból álló őrseregők felfegyverkeztetéséért esedeznek. Illy nép érdemes a szabadságra, mert az megvédeni is kész!”
A szabadságharc végső kimenetele reményt vesztő volt. Nemes nagyjaink, az ország felelős vezetői hamis ítélettel álltak bitófa előtt. A honvédek nagyja odaveszett a csatamezőkön. A gyász sötét leple borult az országra.
Aradon 13 tábornok rótta búcsúzó sorait sötét tömlöcben. Gróf Batthyány pesti tömlöcéből írta feleségének az alábbi sorokat:
„ A gyermekemet áldd meg és csókold meg az én nevemben, ne szégyelljék… atyjukat. Az én halálomnak a gyalázata előbb vagy utóbb azokra hull vissza, akik engem igazságtalanul és hálátlanul meggyilkoltak. Ebben az ünnepélyes órában megesküszöm, hogy a király és a monarchia elleni árulásnak soha egyetlen gondolatom nem férközőtt lelkemhez, és hogy a hazához, nem kevésbé hű voltam;ugyan ki hiszi el ezt most! És azért halok meg;a törvény a király esküje volt vezérfonalam, és sem jobbról sem balról nem hagytam, hogy visszaéljenek velem.”
( Részlet Batthyány Lajos feleségéhez, Zichy Antónia grófnőhöz intézett búcsúleveléből, Pest, 1849. október 5.)
Egy családjáért aggódó férj, egy édesapa írta ezeket a sorokat, aki szerette a hazáját és mindent feláldozott azért amiben hitt. Akinek útját az igazság és a becsület szegélyezte.
A ma embere képes lenne mindent feláldozni egy eszméért? Családot, boldog jövőt, vagyont? Erősen kétséges.
Betegségben szenved a magyarság: a viszály kórja gyötri. Nem ismer jó érzést honfitársai iránt, nem ismer összetartást, hűséget, odaadó munkát. Csak a viszályt és a háborúságot keresi. Fizetség nélkül semmit sem tesz. Cselekedetei mögött előbb ismerszik meg saját előbbre jutásának szándéka, mint a közért való nemes munka.
A civódás , marakodás ragályos kórját egyetlen gyógyszer tudja orvosolni: az értelem, és a hit: Értelem azoknak akik az ország és a települések ügyét irányítják , hit a nemzet erejében és az összefogásban. A vezetők dolga jó példával elöl járni: sohasem tiporni, inkább felemelni. Képviselni az összefogást, kivívni a tiszteletet. Áldozatot hozni.
Ez október hatodika üzenete. Meghalni az igazságért, a szabad jövőért. Az aradi tizenhárom szembe nézett a halállal. Elkötelezett hittel harcoltak szabadságért. Ha a tizenhárom tábornoknak ma kellene honvédeket toborozni, találnának-e akár csak tizenhárom életrevaló ifjút: bátor, hadra fogható, nemes lelkű katonát a kórságtól gyötört magyar celebek között? Akik nem a világhálón marakodnak, hanem a valós élet problémáival küzdenek?
Megváltoztak az értékrendek. Azok a hősök ma nem lennének példaképek. A média most tivornyázó, erőtlen kísérteteket állít elébünk. A haza nem szabad!
„Isten veled, hazám, bátrak hazája,
Isten veled te völgy, ti zöld hegyek!
Gyermek-reményeim a bánatim tanyája,
Isten veled, én messze elmegyek;
Ha visszatérek, boldogulva, hon,
Hadd lássam népemet virányidon!”
(báró Eövös József)
„Az ég egy kincset ád minden hazának, s a nemzet híven őrzi birtokát.”
Eötvös szavaival szólva, ez a mi küldetésünk. A haza a mi kincsünk, amelyet hűséggel és hittel kell védenünk, óvnunk a romlástól, a fekélyes viszálytól. Az aradi tizenhárom tábornok legyen a fáklya, akiknek személye kijelöli az utat a nemzet számára.
Szabó Andrea- Markóné Zöldág Ágnes
