Rengeteget beszélünk a munkán kívül is a jelenlegi helyzetről, és Polgármester úr ma megtisztelt azzal, hogy megkért, ma én osszam meg a gondolataimat Önökkel.
Tisztelt Dömsödi Lakótársak!
Pár hete annak, hogy életünk gyökerestől felfordult, és a hétköznapjainkra egy nem hétköznapi helyzet telepedett rá. Pár hét telt el, amelyről egyre inkább látjuk, hogy csak a legelejét jelenti egy hosszan elhúzódó állapotnak. Bár nagyon fura ezt a formális béke időszakában leírni, de mindannyian valóságos háborút folytatunk napról napra. Az egyik ellenség, amivel megküzdünk egy betegség kórokozója, amely életünket, egészségünket fenyegeti. A másik az egyre inkább kibontakozó gazdasági, pénzügyi válság, amely jövőnket fenyegeti. A harmadik pedig a félelem és a széthúzás, amely azt veszélyezteti, hogy az első kettőt minél gyorsabban legyőzzük.
Valóságos harc ez. Küzd minden ember a maga frontján. Az egészségügyi dolgozók, rendőrök, katonák, a bolti eladók, a futárok, a kamionsofőrök, a különböző állami és önkormányzati intézmények, a munkáltatók és a munkavállalók, és minden egyes ember. Vannak és lesznek áldozatok, és áldozathozatal is. Áldozatai, akik a betegség miatt életüket veszítik, akik egészsége megrendül, akik elveszítik állásukat, a megélhetést biztosító jövedelmük egészét vagy akár csak egy részét is, és azok is, akik már eddig is a napi gondokkal küzdöttek, de a növekvő árak miatt nem tudják fedezni a kiadásaikat. Áldozathozatal is van. A másokon való segítség, az önkéntes bezártság, korábbi életformánk részbeni feladása, a személyes találkozások szüneteltetése épp ugyanúgy áldozathozatal, mint a névtelenül történő felajánlások, adakozások és az önként vállalt közösségi munka.
A járvány elején járunk, szerencsére településünkön még nincs tudomásunk beteg emberről, ami nem jelenti azt, hogy ilyen nem fordulhat elő. Rányomja azonban a bélyegét erre a napra, hogy már tudjuk, hogy a szomszédos település már nincs ebben a helyzetben, és a fertőzések lehetősége nagyon is kézzelfogható közelségbe került.
Nagyon nehéz időszak ez, de mégis tovább kell folytatnunk a mindennapi küzdelmet azért, hogy amikor az egésznek vége elmondhassuk, hogy mind megmaradtunk, és egymást segítve lassan kilábalunk majd a válságból is.
Ehhez a harchoz szükség van pénzre, emberekre, emberségre.
Sokan kérdezik azt, hogy az elmúlt napok hírei függvényében, hogy lehet folytatni a munkát? Mi lesz a rászorulókkal, mi lesz a már megkezdett építkezésekkel. Teljesen jogosak ezek a kérdések, és ha azt mondanánk, hogy nem tölt el ez bennünket aggodalommal, akkor hazudnánk. Este számot vetettem, és mióta dolgozom számomra ez már az ötödik válságos időszak, aminek az elhárításán dolgoznunk kell. Azt bizton állíthatom, hogy ez lesz a legnehezebb is, ami napról-napra újabb nehézségeket vet fel. A helyzet rendkívül komoly, de azt mégsem gondolhatjuk, hogy reménytelen lenne! Nem tehetjük meg, hogy feladjuk, és ne akarjunk maximálisan helyt állni!
A gazdasági válság miatt az önkormányzatok bevételei is csökkennek, a védekezéshez az országos összefogás számunkra rendkívül komoly 19 millió forintos hozzájárulást jelent. Közös felelősségvállalásunk ténykérdés, és nem vita tárgya. Szociális kiadásaink emelkednek, és a lakosság nehéz helyzete érződik a helyi adók befizetési hányadán is.
Az önkormányzatok alapvető értelme és célja, hogy képviseljék és segítsék, védjék a lakosaikat, és építsék a település jövőjét is. Most - bár még csak az elején járunk – lefektettünk pár elvet, amit szem előtt kell tartanunk akkor, mikor a pénzügyeinket, költségvetésünket szabjuk újra. A javaslat, ami készül figyelembe kell, hogy vegye:
- A munkahelyeket meg kell őriznünk.
- A rászorulókról gondoskodnunk kell.
- A beruházásokról, a jövő építéséről nem mondhatunk le.
A mozgásterünk nem túl nagy, de minden kiadásukat felül kell vizsgálni, és minden felesleges, nélkülözhető dolgot ki kell húzni. Át kell tekintetnünk a megkötött szerződésekből eredő kötelezettségeinket, és ahol tudunk ütemezéseket, halasztásokban kell megállapodnunk. Ennek során viszont nem lehet olyan, hogy megrendelt és elvégzett munka ne kerüljön kifizetésre, mivel a mi nehézségeiket nem telepíthetjük át egy másik gazdasági szereplőre. Hivatalvezetőként a tegnapi munka során magunkat vettem előre, mivel jó példával kell előjárnunk akkor, ha megszorításokat tervezünk. Ez a feladatunk, és a felelősségünk is.
A futó pályázatok kapcsán dolgozunk most is azon, hogy a még le nem hívott támogatási összegekhez is minél gyorsabban hozzájuthassunk, ezért, hogy fizetőképességünket megőrizzük.
Lesznek feladatok, amiket átmenetileg kisebb ráfordítással és kisebb hangsúllyal kell ellátnunk.
Hiszek abban, hogy ezt a válságot is kezelni tudjuk majd, és egyben büszke vagyok kollégáimra, akik most is az elhárításán dolgoznak.
Senkit sem hagyhatunk segítség nélkül, így soron kívül dolgozzuk fel a szociális kérelmeket, és megkezdtük a saját rendeletünk áttekintését is, annak érdekében, hogy a nyugdíjasok, az alacsony jövedelműek, állásukat elvesztő embereknek segítséget adhassunk. Elkezdtünk dolgozni egy tartós élelmiszereket tartalmazó segélycsomag összeállításán is, hogy a krízishelyzetben lévők részére minél gyorsabban juthasson el a segítség. Ennek a munkának az elején járunk, de bízunk abban, hogy hamarosan meg tudjuk valósítani.
Az emberek és az emberség fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ez az egész helyzet leginkább az emberekről szól, és az emberekért történik. Egy olyan világban, amit az anyagi érdekek jelentősen áthatnak rávilágított arra, hogy egyetlen emberi életre sem lehet árcédulát akasztani, és a világ hajlandó áldozatokat tenni azért, hogy minél többen meneküljenek meg. Millió egy szálon kapcsolódunk egymáshoz, és itt nem csak a társadalom alapkövét jelentő családi kapcsolatokra gondolok. A modern társadalom a munka, a termelés és a fogyasztás során is az egymástól függés rengeteg szálát szőtte közénk, amelyek épségéért is küzdünk.
Talán az egész csapás legnagyobb mondanivalója, hogy mindenkire szükség van. Minden emberre, aki a lehetőségeihez mérten veszi ki a maga részét az egészből. Elég csak az otthon maradásra, a védekezés betartására gondolnunk, hogy lássuk, senki sem jelentéktelen.
Szükség van hétköznapi helytállásra, az egyéni ötletekre, kezdeményezőkészségre éppúgy, mint az összefogásra, az egymásért való kiállásra, és a közös cél jelentette egységre. Hálás vagyok nagyon sok embertársamnak, akik teszik a dolgukat, és akik idejüket, energiájukat és saját forrásaikat is önként fordítják mások megsegítésére. Most nem annak van itt az ideje, hogy azt kutassuk mit tesznek mások, a sorban előttünk állók, most arra kell figyelnünk, hogy mit kell és mit tudunk mi tenni. Hogy az egyénileg hozzáadott részünk az összefogás mentén haladva elhozhassa nekünk győzelmet a baj felett, és ezzel együtt a jövőt is.
Köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt hetekben, napokban megkeresett minket akár segítséggel, akár kérdésekkel, és nem maradt közönyös ezekben az embert próbáló időkben.
Ma 13 órakor sincs tudomásunk Dömsödön fertőzött személyről, és változatlan a karanténban lévők száma is.
A közös jövőbe vetett hittel kívánok mindannyiunknak erőt, egészséget és hitet!
Vigyázzunk egymásra! Vigyázzunk magunkra!
Dömsöd, 2020. április 7.
dr. Bencze Zoltán
jegyző