Kis túlzással azt mondhatom, hogy soha nem látott nagy számú érdeklődő tisztelte meg ünnepségünket. Tényleg túlzás, mert tudom, hogy sok-sok évvel ezelőtt az OMK-ban nem voltak ritkák a zsúfolt nézőtér előtti rendezvények. Ez az idő elmúlt, és mostanában kialakult Dömsödön egy cirka kétszáz fős tömeg, amely nélkül szinte el sem kezdődhet a mindenkori ünnepi műsor. Ez a mag azért évről évre kiegészült új ünneplőkkel, akik hol jöttek, hol nem. Ma más volt a helyzet. Számomra is meglepetés volt, hogy tíz óra előtt egy-két perccel megtelt a nagyterem. Tényleg jó volt látni, hogy sokan nem is tudtak leülni, és körbeállták a termet. Spekuláltam, hogy mi is lehet ennek a nagy érdeklődésnek az oka? Nos, szerintem több összetevője van. A kellemes jó idő, a kíváncsiság Dr. Budai Gyula államtitkár úr beszédére, a közelgő választás és az ünnepi műsorral kapcsolatos várakozás, így együtt vonzott sok embert a művelődési házba.
Apropó, ünnepi műsor! A műsor végén is elmondtam, hogy a rendezvény előtt kíváncsi voltam, hogy vajon lehet e újat hozni a műsor struktúrában, vagy tartalmában? Hááát, lehetett! A rendhagyó történelem óra átütő sikert aratott! Sikert aratott, mert hiteles volt és üde! Ismét megállapíthattuk, hogy rengeteg tehetséges fiatal él Dömsödön, hogy Csikósné Jutka hangja továbbra is utánozhatatlanul tisztán cseng, hogy mindig van egy pedagógus, aki felkarolja az adott ünnepség menedzselését, és kreativitásával színesíti azt! Gratulálok minden szereplőnek, és természetesen a két rendezőnek Faragó Attila tanár úrnak és Nagy Szebasztiánnak!
Még egy személyes megjegyzés a végére: hihetetlenül jó volt a jelenlévőkkel együtt tölteni a délelőtt egy részét! Lehet, hogy az összetartozás érzete is tette ezt?!
Bencze István